Kimentünk a csarnokba és 50 percig csendben figyeltük az eseményeket. Az utolsó 10 percben rázendítettünk és láthatóvá vált a különbség, hogy milyen is egy kézimeccs amikor tök csendben dobálják a labdát és milyen mikor a tábortól zeng az egész csarnok. A csapat kijött hozzánk megköszönte a szurkolást.Ugyanis az 50 perc éppen ennek, előző heti elmaradása miatt volt.Gratulálunk a győzelmükhöz és tavasszal együtt folytatjuk.